Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

„Ha vallásról van szó, csak óvatosan” – ez is lehetett volna a mottója a Tűsarok legutóbbi estjének.

A KÉT SZFÉRA LAKÓI

Ellentétben a nyugati közvélekedéssel, a nők az iszlám szerint éppen olyan lélekkel bíró emberi lények, mint a férfiak. Éppen a boszorkányperekkel terhes, XVI-XVII. századi európai közgondolkodás hirdette a nők lelketlen és eleve alacsonyabb rendű voltát. Van azonban néhány olyan szabály, amely látszólag megerősíti ezt a félreértést. Az első, hogy az iszlám szigorúan ragaszkodik a két nem elkülönüléséhez (taszattur). S ezt a szabályt maradéktalanul keresztül is viszi. A két nem nemcsak öltözetével különül el egymástól, hanem voltaképpen két szférában él: a férfiaké a nyilvánosság szférája, míg a nőké az otthoné és a családé. Bár a hagyomány a szexuális vágyak kordában tartásának eszközeként magyarázza azt a szabályt, hogy a nők csak lefátyolozottan jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt, többről van szó. Fátyluk, ha jelképesen is, az otthon négy falának biztonságát jelenti a férfiak uralta térben. Ha a muszlim nő ismét visszakerül saját nemének terébe, már nem viseli. Ez az elkülönülés visszafelé is teljes, hiszen idegen férfi soha nem pillanthat be egy muszlim otthon mindennapjaiba. (Forrás: terebess.hu)

Bár a muszlim vallás nemcsak Európában, de Magyarországon is egyre nagyobb tért nyer, itthon alig beszélünk róla. Csupán a sztereotípiákig jutunk – kezdi az estet a házigazda Kriza Bori.

A továbbiakban pedig arra kereste vendégeivel a választ, hogy ki miért lesz muszlimmá, milyen muszlim nőként élni, hogyan formálják át az iszlámot a helyi hagyományok, kialakítva a lokális „ízeket”, szokásokat.

Az öt éve áttért Kiss Zsuzsanna Halima szerint Budapesten 4-500 magyar muszlim hívő él - ő a HANIF Iszlám Kulturális Alapítványt vezetve próbálja megismertetni az iszlám hitet a magyarokkal. Hosszú évek istenkeresése után, sámánbarlangok és buddhista szekták után találta meg az iszlámot, ez volt az egyetlen vallás, melynek tanításait teljesen el tudta fogadni.

„Nem maradt kérdésem” – mondja. Azóta lefordította a „Kalauz nőknek” című művet, amely még Törökországban, megíródásának helyén is radikálisnak számít.

Halima szerint azért terjed olyan gyorsan manapság az iszlám vallás, mert „az euroatlanti kultúra negatív értékei úgy áramlanak, olyan sebesen”, hogy emiatt egyfajta védekezésként erősödik fel mindenhol az iszlám, amely ebben az összehasonlításban nyilván a tiszta oldalnak van feltüntetve. 

Némi ellentmondást szül, hogy míg az iszlám hitet az euroatlanti kultúrával állítja szembe, Kiss Zsuzsanna Halima később maga állítja: „az iszlám és a kultúra két külön dolog, a félreértés pedig abból van, hogy ezeket összekeverik”. Az iszlám és a kereszténység összevetése azonban elmarad.

„Szeretjük a kendőt”

Hogy milyen muszlimként élni Magyarországon? Halima szerint nehéz is, könnyű is.
Nehéz, mert - ahogy mondja - gyakran beszólnak neki az utcán, arabnak nézik, családja fél az új vallástól, nem örülnek a hozzátartozók. Másrészt könnyű, hiszen Magyarországon  megengedik, hogy az ember hivatalokba, iskolákba, középületekbe kendővel járjon, nem úgy, mint például Franciaországban vagy Törökországban.

Kelet-szudáni muszlim nők

Halima szerint jelzésértékű azoknak a török orvostanhallgatóknak az esete, akik nem viselhették a kendőjüket az egyetemen, ezért inkább megtanultak angolul, és Magyarországon folytatták tanulmányaikat.

Törökország és Franciaország is megsérti a vallásszabadságot azzal, hogy nem engedi a kendő viseletét, amikor pedig a Korán világosan leírja, hogy egy nőnek csak az arca és a kézfeje maradhat fedetlen. A török muszlim nőknek nehéz a vallásukat gyakorolni, hiszen nem mehetnek sem könyvtárba, sem iskolába, sem bármiféle hivatalba kendőben.

Akinek a férjét elvitték katonának, az vagy leveszi a kendőt, és akkor meg tudja látogatni a laktanyában, vagy pedig két évig nem látja a kedvesét - meséli Halima.

AZ EST MARGÓJÁRA

Dobrovits Mihály orientalista Az iszlám élet alapvetően egy szabálykövető élet, nagyon szigorú szabályokkal és korlátokkal, sok mindent nem lehet megtenni. A férfiakra is vonatkoznak nagyon szigorú szabályok, de inkább az a kérdés, hogy milyen a nők helyzete ma az iszlám országokban. Érdekes helyzet állt elő azáltal, hogy Európa és a nyugati kultúra a 19. század eleje óta radikális változásokon ment át. Ha a középkort nézem, akkor igaz az, hogy a muzulmán országokban a nőknek sokkal több joguk volt, mint a keresztény országokban. Rendelkeztek a saját vagyonukkal, tanúságképesek voltak, bizonyos esetekben vallási véleményt is kifejezhettek. Eleve hagyomány volt, hogy például a nők is tanultak írni-olvasni.>>

Arra a kérdésre, hogy mit jelent a kendő viselése, Halima azt válaszolja: a kendő egyenlő azzal, hogy „engedelmeskedem a mindenható Allah parancsának: istenszolgálat, kifejezési forma, egyben biztonságot is jelent”. Halima és rokonai otthon is kendőben járnak, „szeretjük a kendőt” – teszi hozzá büszkén.

Iszlám vagy helyi szokásjog?

A szudáni Seham Omarnak magától értetődő, hogy muszlim, hiszen „Szudánban mindenki úgy él, mint egy muszlim”, még az is ezeket a normákat követi, aki más vallást gyakorol. Seham azt bizonygatja, hogy semmi sem kényszerítő az iszlámban, illetve hogy a szudáni nők szerencsések, hiszen mindig ott van egy támogató háttér mögöttük. Szerinte Szudánban a fiatalok összefogása sokkal erősebb, míg Magyarországra inkább az önállóság a jellemző.

„Szudánban mindent megbeszélnek” – meséli. – „Egyetlen gyerek voltam, de nem voltam egyedül.” Seham férjével együtt 17 éve él már Magyarországon, de még mindig visszavágyik, hiányzik neki az ottani támogatás.

Az egyiptomi származású Mokhtar Lucia nem muszlim ugyan, mégis szoros szálak fűzik a valláshoz, hiszen édesapjának kiterjedt rokonsága muszlim hívő. Sokat változtak a szokások Egyiptomban. „20 éve csak azok viseltek kendőt, akik a zarándoklatokat megjárták, vagy a felnőttkorba léptek. Most 16 felett mindenki kendőt visel, aktívan gyakorolják a vallást”.

Szabó Tímea, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi és emberjogi szakértője 2001 nyarán Pakisztánban dolgozott menekültekkel, majd később az ENSZ afgán kutatása miatt Kabulban és Afganisztánban is eltöltött némi időt.

"Afganisztán nem homogén a társadalom” – mondja, és hozzáteszi, hogy a burkát nem csak a hírhedt tálibok alatt hordták. Szerinte „az iszlám nem arról szól, hogy hord-e kendőt vagy sem a nő: sok iskola van, sok értelmezés, de összességében nagyon toleráns vallás”. A jogegyenlőség szempontjából azonban számos probléma akad: a talibán alatt például nem dolgozhattak a nők, hét éves koruk után pedig nem járhattak iskolába a lányok.

A kérdés, hogy az iszlám mennyire formálja a helyi szokásjogot, és az a magyarázat, hogy ”az iszlám és a helyi hagyományok két külön dolog” mindig kibúvó lehet-e az iszlám felelőssége alól, tisztázatlan marad. Csupa pozitív élettapasztalat, öröm és istenszeretet az est - az esetleges ambivalenciákra és homályos pontokra, amelyek miatt Nyugaton a sztereotípiák kialakulnak, nem vetül fény.

EGY IRAKI NŐ A MÚLTBÓL

Bozzi Vera, a Nőszemély munkatársa közel tíz éve, 1997-ben készített interjút egy Irakból hazánkba emigrált nővel. A rejtélyes nő akkor másfél évtizede élt Magyarországon, és azt bizonygatta, hogy nem fél. Az arcát és a nevét azonban nem vállalta a nyilvánosság előtt. A szerző nem írhatott a családi állapotáról, sem arról, hogyan került Magyarországra, melyik városban lakik, mi a foglalkozása. >>

Az esélyegyenlőség ingoványos talaján maradva Kriza Bori megpróbál a Koránba kapaszkodni: vajon az mit mond a témáról? Halima szerint Allah szemében azok a legnemesebbek, akik a leginkább istentudatosak.

A Korán kimondja: „a nő sem jobb a férfinél, sem a férfi a nőnél, hacsak a hite és a jócselekedete többé nem teszi”.

Nő és férfi „egyenjogúak, de nem ugyanolyanok. Mások a kötelezettségeik, más a természetük” – mondja Halima. Az azonban kérdés marad, mit ért az alatt, hogy „mindenkinek megvannak a maguk jogai”.

Seham szerint az iszlám jól bánik a nőkkel: a menstruáció, a szülés, a szoptatás alatt számos engedményt kapnak a nők. Az egyenjogúság az imámokkal kapcsolatban is felbukkan: vezethet-e nő imát? Seham szerint igen, de csak nők körében, mire a közönség körében ülő férje közbeszól: „Nem volt női próféta, ez isteni dolog, szabály, amibe nincs beleszólásunk. Isten úgy parancsolta, tehát nem volt női próféta, és nem is lesz a feltámadásig.”

Halima is hozzáteszi a magáét. „Egy: Allah így parancsolta, kettő, nem ajánlott” - mondja. A miértet firtatva szóba kerül ugyan, hogy a férfiak figyelme esetleg elterelődne a női imavezető láttán, de aztán nem tapogatózunk tovább. Annyi kiderül: bizonyos helyeken a nők bemehetnek a mecsetbe – de csak a hátsó sorokba ülhetnek le. Máshol pedig szigorúan tilos számukra a mecsetbe való belépés.

Egy kis ikonográfia

A női terekről is szó esik: kiderül, a nők Pakisztánban nem mehetnek sem moziba, sem étterembe egyedül. Egyiptomban ennél kevésbé szigorúbb a helyzet: együtt megengedett a kimenő.

Az iszlám nőkről két sztereotíp kép, ikon él - állítólag - a nyugati fejekben: a lefátylazott nő és a hastáncos. Itt jön a képbe Lucia és a hastáncproblematika: szabad-e hastáncolni vagy sem egy muszlim országban? A hastánc eredete még az iszlám előtti időkre nyúlik vissza, termékenységi táncként tartották számon, az esküvőkön is fontos szerepe volt a táncosnőnek.

Mivel sok helyütt ragaszkodnak ehhez a hagyományhoz, ám az iszlám szigorú szabályai nem engedik, hogy egy muszlim nő fedetlen hassal mutatkozzon, ezért áthidaló látszatmegoldások tűntek fel: van, ahol háló takarja el a hasat, sok helyen pedig külföldről importálják a táncosnőket. Halima is hozzáteszi, hogy az iszlám tiltja a hastáncot és a fürdőt is, hiszen a köldök és térd közötti részt nem láthatja másik nő sem, nemhogy férfi. Haza is megy, mielőtt megkezdődik a hastáncbemutató.

A szudáni férj viszont marad.

soosviki

Kapcsolódó linkek:

Az iraki nők jogaikért harcolnak [2004.11.19.]
Burkába rejtett szobrok - Nőnapi akció [2005.03.08.]
Egy iraki nő a múltból [2006.03.02.]
Félelem a kendőtől: Feminizmus az iszlámban?
Föl-földobott kövek [2003.09.04.]
Fórum: Nő, ha muszlim
Ki az az Ebadi? - A helyes Irán [2003.11.06.]
Majdnem minden az iszlámról
Nők elleni terror Irakban [2004.11.24.]
Ütésnyomok és Korán idézetek - eltemették Theo Van Gogh filmrendezőt [2004.11.10.]