„Nem lehet csak úgy létezni”
Kerekasztal Debrecenben
[2006.04.24. 15:15] |
|
Nyomtatható forma  Forrás: Tűsarok
Öt személyiség, ötféle tehetség. Egy valami köti őket össze: az irodalom. Ami közös, az a lelkesedés, a siker, a közönség elismerése. És a belső bizonytalanság, a frusztráló közös tapasztalatok, a tágítanivaló határok. „A nő mint szubjektum, a női szubjektum” című konferencián a Tűsarok Menyhért Annával, Rácz Zsuzsával, Kiss Noémivel, Bódis Krisztával és Gordon Agátával beszélgetett.
|
|
| Rácz Zsuzsa az Állítsátok meg Terézanyut és a Kábítószeretet című könyvek szerzője, emellett rendszeresen ír a Maxima című női lapba, továbbá női önfejlesztő csoportokat vezet. | | Különböző területekről sodródtatok az írás és az irodalomkritika felé. Mik voltak az előzmények? Hogyan lesz például valakiből a József Attila Kör elnöke?
Menyhért Anna: Véletlenszerűen alakultak a dolgok, tagja voltam a JAK-nak, eljártam a közgyűlésekre, és az egyiken engem javasoltak elnökségi tagnak. Később úgy gondoltam, hogy tudnám az elnökséget is csinálni, és meg is választottak. Már 6 éve vagyok JAK elnök, ami most fog lejárni augusztusban. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom még.
Rácz Zsuzsa: Én ma is félek azt mondani, hogy írónő vagyok. Külföldön büszkén felvállalom. Itthon valahogy nem. Rádiós újságírós voltam, tíz évig dolgoztam a Petőfi Rádióban. Az első könyvemet, a Kábítószeretetet úgy írtam, hogy közben szerkesztettem a Drogéria című műsort, amely gyakorlatilag az egyetlen drogproblémákkal foglalkozó műsor. Érintetté váltam, merthogy a családban a tesóm drogfüggő lett. Azért kezdtem el írni, hogy magamnak meg a családomnak segítsek.
Kiss Noémi: Régóta foglalkozom az irodalommal - ebbe beletartozik az olvasás és az alkotás is. Nemcsak tanulmányokat írok és elemzek. Mára odáig „fajult” a dolog, hogy elkezdtem szépirodalmi szövegeket írni. Hogy írónő lennék, nem mondanám: ez nálunk olyan fura dolog. Nemrég kaptam az első irodalmi ösztöndíjamat, külföldön voltam, és ott elfogadtak engem írónőként. Itthon nem biztos, hogy egyértelmű konnotációja van ennek a szónak.
Gordon Agáta: Valóban, azt kimondani, hogy „írónő”, vagy egyáltalán, hogy „nő”, nagyon nehéz. A „nőt” nem lehet úgy hozzátenni egy vezetéknévhez, mint azt, hogy „úr”. Rosszul hangzik. Ezért nehéz szembesülni azzal, ha azt mondják valakire, hogy írónő. Boldogan vállalnám, ha a „nőséget” is be tudnám vállalni.
|
|
| Bódis Kriszta író, költő, az Isten Adóssága, a Romani Kris és a Rabszolgavásár I-II. című dokumentumfilmjeiben a mássággal és a kirekesztettséggel foglalkozik. Fontosabb művei: a Mind csak idegenebb úgy című verseskötet és a Kemény vaj című regény. | | Én nem sodródtam az íróság felé, hanem nagyon készültem, meneteltem. Már kislánykoromban azt gondoltam, én majd egyszer író leszek. Harminc múltam, amikor elolvastam egy íráskészséget fejlesztő szakmunkát, ami azt írta: harminc felett kell elkezdeni az írást. Már csak egy problémám volt: miről írjak? Igen nehéz volt kitalálni. Az én témám elsősorban a leszbikusság, de nagyon szerettem volna elkerülni, és nem ezzel a nehéz, komplikált és nagyon kevés társadalmi elismerést kiváltó témával kezdeni. Aztán rájöttem, mégiscsak ez a téma a sajátom, nem tudok másról írni. Ám ekkor még mindig nem éreztem, hogy író vagy írónő lennék. Akkor kezdtem ezt érezni, amikor szembesültem azzal, hogy a nőírók ebben az országban hátrányos helyzetben vannak. Jóformán nem is ismerünk női írókat. Az artizánokkal együtt azt gondoltuk, a nőírók sokan vannak, ám nincsenek értékükön és helyükön kezelve, ezért szeretnénk őket megismerni és megmutatni.
Bódis Kriszta: Az alkotó nő jelenségét figyelve három motívumot fontos említeni. Az egyik a későn kezdés, a későn befutás, későn bevállalása annak, hogy mi alkotó emberek vagyunk. A másik, hogy több mindent csinálunk párhuzamosan, és nem hobbiként. Ettől nehéz meghatározni, mik vagyunk akkor mi, melyik szerepkategóriába soroljuk be magunkat. Legszívesebben azt mondanám, hogy én én vagyok, aztán azt, hogy én ember vagyok. Aztán egyszer csak rájöttem hogy én nő is vagyok, és innen már kicsit problematikusabb volt a helyzet. Többnyire író és filmrendező vagyok (meg tényleg, pszichológus is), ezeket abszolút egyben tudom kezelni. De felmerül az írónő problematika is. Mindenképpen írónő vagyok addig, amíg nem vagyok író, amennyiben nem vagyok férfi, merthogy az író az férfit takar. Létezik a megkülönböztetés. A cél az, hogy egyenrangúvá tegyük az írónőséget az írósággal. Az írónő nem valami púderszagú cuccokat hoz össze, hanem a női tapasztalatot mozgósítja az irodalomban.
Érzitek a hátrányát annak, hogy nőként írtok, alkottok?
Menyhért Anna: Kicsit kilógok a sorból. A kritikusnál végképp nem egyértelmű, hogy mit csinál. Aki krititus, irodalomtörténész, az általában tanít egy egyetemen, én viszont nemrég felmondtam, nem kötődöm sehova. Külföldön sokkal egyszerűbb. Tagja vagyok például egy nemzetközi írószervezetnek, ahol soha semmilyen problémám nem volt abból, hogy mondjuk három hónapos gyermeket szoptatok, és megyek egy három napos elnökségi ülésre. Megkérdezték, hány óránként szoptatok, és ahhoz igazították a napirendet. Ezt Magyarországon nem nagyon tudom elképzelni. A kisfiam születése óta voltak nagy problémáim a munka és a gyerek összeegyeztetéséből. Azóta nincsenek, mióta felmondtam.
Rácz Zsuzsa: Nekem nem okoz problémát, hogy alkotó és nő vagyok. A Magyar Rádióban végzett munkát alkotói munkának éltem meg, nem számított, hogy nő vagyok. A problémák akkor jöttek, de akkor csőstül, amikor sikeres lettem. Egyik napról a másikra történt. Én magam sem tudtam felkészülni a sikeres nő szerepére, így a problémákat sem tudtam elképzelni. Fiatal, naiv nő voltam, és bekerültem a gépezetbe. A siker magával hoz egy mechanizmust, aminek kiszolgáltatottja lettem, és mire felismertem, addigra teljesen összetörtem. Furcsa, de azt hittem, hogy a sikertől az ember kivirul, de nálam ez pont fordítva történt. Szép lassan kezdtem felismerni, hogy a problémáknak köze van ahhoz, hogy nő vagyok. Konfliktusba kerültem a producerrel, az ügyvéddel, a kiadóval, mindenkivel, aki férfi volt körülöttem.
|
|
| Kiss Noémi író, kritikus, kortárs magyar irodalmat oktat műfordítóknak, régebben a JAK műfordító táborát szervezte. Fontosabb munkái: a Határhelyzetek című monográfia és a Tájgyakorlatok című szubjektív esszékötet. | | Tényező lettem, aki elkezdte érvényesíteni a saját érdekeit, már nemcsak mosolyogtam, hanem szerződéseket próbáltam betartatni, rájöttem, hogy a világnak ezt a szeletét eddig nem láttam. Olyan indulatokat váltottam ki, amelyek nem voltak indokoltak. Így gyanítani kezdtem, hogy mindez amiatt is történik, mert nő vagyok. Megijedtem, hogy mit csináltam rosszul. Nem mindenki volt inkorrekt velem, de megfigyelhető minta volt: odáig vagyunk veled jóban, amíg jó kislány vagy, és mosolyogsz.
Kiss Noémi: Amikor az egyetemen vagyok, hallgatok arról, hogy én másféle szövegeket is szoktam írni, amikor pedig az irodalomban, akkor hallgatok az egyetemi közegről. A két terület annyira szétválik Magyarországon, hogy nem is igazán fut össze. Elhatároztam, hogy bevezetek más formákat. Ebben az évben fordult a kocka. Rengeteg lány tanítványom van, ők nagyon igénylik a másfajta beszédmódot. Be akarom vinni a kortárs nőirodalmat az egyetemre, és azt látom, hogy a diákoknak ez fontos. De ott nem íróként vagyok jelen, , hanem tanárként – az pedig nem nőíró, egy másfajta csapdahelyzet, de erről inkább az akadémiai élet tehet, nem az irodalom.
Gordon Agáta: Ha besorolom magam, akkor a magyar irodalom népi-leszbikus szárnyában tudom elképzelni magam. Nem vagyok magányos, ott van Galgóczi Erzsébet is. Engem nagy csoda ért. A Kecskerúzst elküldte a barátom Nádas Péternek, aki elküldte a Magvetőnek - csodaszerűen jelent meg a regényem. A kritikusok által kiemelt negatívumok között a legfontosabb az volt, hogy nincs a könyvben semmi erotika, szexualitás, és nem is elég leszbikus.
Bódis Kriszta: A nemi érésem előtt semmilyen hátrány nem következett abból, hogy nőnek születtem, föl se tűnt nekem. Egyszerűen tehetséges gyereknek kezelt a családom, ami nagyon jól esett. Később azt játszottam, hogy nem vagyok nő olyan értelemben, ahogy a többiek a nőkről beszélnek. Azt hittem, hogy ez átüt majd a személyiségemen. Ott az első sokk, hogy nő vagyok, de aztán megértik azt, hogy nem erről van szó. Különösen tanítás közben, munkahelyzetben, ahol az ember letesz valamit az asztalra. Sokáig az volt az érzésem, hogy sikeresen éltettem és működtettem az egyenrangú kapcsolataimat.
|
|
| Menyhért Anna irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a József Attila Kör elnöke, főbb munkái: Ének Éneke, Az olvasó alibije című kötetek. | | Aztán mégiscsak megláttam, hogy miket gondoltak itt a nőkről. Szinte szégyenkezve vettem tudomásul, hogy régen a nőknek nem volt szavazati joga, hogy létezett olyan kifejezés, hogy „asszonyállat”... Tudatosodott benne a megkülönböztetés ténye, és hihetetlenül irritáló volt. Megtartottam az egyenrangú beszédmódot, érzékenyen arra, hogy én nőként vagyok ebben az egyenrangú beszédmódban, így foglalkoztatott a legprototipikusabb női helyzet, ez a prostitúció, és ezen keresztül értettem meg azt, hogy mit jelent, ha nőként tárgyként kezelnek, és ez vezetett a Kemény vaj megírásához is. Két hónappal ezelőtti „sokk-élményem” az egyenrangú kapcsolatok sikertelenségéről az Éjszakai Állatkertre adott reakcióval volt kapcsolatos. Egy sokak által ismert, tisztelt és szeretett tudósember, akivel egyenrangú kapcsolatot ápoltam, hiszen egyetemi tanárom volt, azt mondta nekem fehér abrosznál, hogy hülyeség ez a könyv. Ő ugyan nem olvasta, de ilyen hülye, unalmas könyvet még nem látott. Azt mondta: ő azért néhány nővel volt már életében, de azok nem ilyenek. Akkor inkább az Oravecz Éva Csilla könyve, az sokkal közelebb van a valósághoz. Azt a könyvet olvasta, és nagyon tetszett neki. „Kriszta, veled olyan nehéz volt mindig beszélni, mert olyan komoly voltál mindig, az embernek még egy frivol megjegyzése sem lehetett” - mondta nekem.
Próbáltak már beskatulyázni benneteket az írásaitok alapján? Mennyire érzitek ezt terhesnek? Rácz Zsuzsa a Terézanyu óta sokak számára az ügyeletes szingli, Bódis Kriszta pedig az ügyeletes feminista – legalábbis egy-két hónapja a Kultúrház című műsorban őt mutatták ezzel a címkével. A riporternők legnagyobb megrökönyödésére kiderült, a feministáknak is lehet férjük és gyerekük, sőt gyógyteát is isznak. Szürreális élmény – mondták erre...
Rácz Zsuzsa: Ma már létezik olyan, hogy szingli-irodalom. Nem érdekel, ha ügyeletes szinglinek neveznek. Az sokkal inkább idegesít, ha szingli-irodalommá egyszerűsítik, amit művelek. Így ugyanis elesünk egy nagyon fontos társadalmi probléma értelmezésétől. Ma is kakukktojásnak érzem magam, mert nem tartozom a női irodalmárok közé. Szerintem ez nem jó, azt érzem, hogy egy fontos problémát kennek el azok, akik beskatulyáznak engem. Az angolszász irodalomban is fontos jelenség, hogy el merik mondani a nők a problémáikat (az irányzat neve „chicklit” – 'csirke irodalom', ami persze szintén pejoratív – a szerk.). Meg kell nézni, hogy mi az, hogy szingli, és hogy milyen árnyalt a probléma – én ezt szeretném.
Bódis Kriszta: A szingli jelenség és a feminista nő skatulyáját is tágítani kell, és rehabilitálni. Zsuzsa könyve egy igazi happy enddel végződő női önérvényesítés-történet. Olyan táplálék a nőknek, amely kiszabadítja a skatulyából a dolgot. Önérvényesítés, hiszen a szingli lét arról szól, hogy nincs választási lehetőségem: azt választom, hogy nem választok.
Kiss Noémi: Én tanítom a Terézanyut, és a diákok sokkal jobban szeretik azt mondani magukról, hogy szingli, mint hogy feminista. A szónak abszolút pozitív töltete van a diákok körében.
Ezzel eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy a szingli irodalom vajon irodalom-e? Beletartozik-e az irodalmi kánonba? Menyhért Anna: A József Attila Kör JAK-füzetei is egyfajta kánonteremtő tevékenységet feltételeznek. Női szerzőktől mégis kevés JAK-füzet jelenik meg – mennyire vagy hatással arra, hogy mit publikáltok?
Menyhért Anna: Eleinte nagyon figyeltem arra, hogy minden programon fele-fele arányban legyen nő és férfi. Azt vettem észre, hogy amikor leülünk egy programot szervezni, női neveket senki nem dob be, egyszerűen nem jut eszükbe. Akkor mindig azt mondtam: „jó, most mondjál ugyanennyi nőt”. Ezt a pozitív diszkriminációt műveltem egy ideig, aztán már automatikusan jöttek a nevek. Bekerült a köztudatba, hogy a JAK-ban vannak nők, női írók. A könyvek esetében nincs beleszólásom. Amikor női szerkesztők voltak, megjelent a női vonal, de most, hogy férfi szerkesztők vannak, nincs nő. Az egész attól is függ, akad-e valaki, aki azt mondja: na, ide tegyél még három nőt. Én szólni szoktam.
|
|
| Gordon Agáta író, költő, a Tilos Rádió Zártkörű lányok című műsorának vezetője és a Petőfi Rádió Önazonos című melegműsorának munkatársa, rendszeresen ír a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadványaiba, fontosabb művei: a Kecskerúzs és a Jobblét című regények és A Sötét mintha Országolna című verseskötet. Bódis Krisztával együtt vezetik az Irodalmi Centrifugát. | | A probléma lényege az, hogy nincsenek semleges, elfogadó reakciók a nőkre. Én a terhességemben éltem ezt meg először. Harcos fajta vagyok. Addig vettem az akadályokat, erőteljesen „oda tudtam lépni” a férfi irodalomtudományos közegben. A fordulópont akkor jött, amikor hét hónapos terhesen megírtam egy tanulmányt, elmentem egy konferenciára, ahol nem voltam benne a programban ugyan, de utolsóként bekértem magam. Elmondtam a tanulmányomat, és egyszerűen senkit nem érdekelt, amit mondok. Két részre oszlott a közönség. A lányok pozitívak voltak: te egy hős vagy, így kell kiállni. A férfiak reakciója pedig ez volt – szó szerint idézek, mert akkor ez nagyon fájt nekem, és sokáig megmaradt -: „azt hittük, hogy itt fogsz megszülni,” „na jó, most már menjél haza pihenni”. Azt láttam, hogy megírtam valamit, tiszta boldog vagyok, hogy mégis sikerült, de ez senkit nem érdekelt. Egyszerűen csak jelöltem valamit: ott van egy has, az látszik, az van, arra reagálnak. Egy kisbabával sokszorosan fokozódik ez: a közeg egyszerűen nem engedi meg, hogy az ember összehangolja az életét a maga ritmusában. Ez nem panaszkodás. Ez tény, és ezen jó lenne, ha változtatnánk. Nem lehet csak úgy létezni. Nem lehet. Szerintem a férfiak sokkal jobban tudnak csak úgy létezni.
Agáta és Kriszta a Kitakart Psyché sorozattal arra vállalkozott, hogy alternatív női kánont teremtsen. Ezért született meg az Éjszakai Állatkert - Antológia a női szexualitásról című kötet, amelyben harminchárom női szerző szerepel.
Bódis Kriszta: Fontos kimondani: ez egy alternatív, és nem ellenkánon. Úgy gondoltuk, éppen ideje, hogy a sokszínűséget, a másfajta gondolkozást, másfajta tapasztalatokat megjelenítsük, és egyenrangúvá tegyük a nagyon szűk, beszűkítő irodalomnak nevezett állóvíz-szerű szépirodalommal. Nem akarjuk lerombolni, csupán megmutatni hogy létezik másfajta hang is.
Gordon Agáta: Nagyon romantikus, szép története van az Éjszakai Állatkertnek. A Tilos Rádió Zártkörű lányok című műsorában találkoztunk Forgács Zsuzsával, Bódis Krisztával. Megállapodtunk, hogy szükségünk lenne egy ilyen kötetre. Zsuzsa ötlete volt, és mindketten azonnal beleegyeztünk. Hihetetlenül szenvedélyes másfél évet töltöttünk azzal, hogy összehozzuk az antológiát. A harminchárom szerző soknak tűnik, de a szerkesztés során rá kellett jönnünk, hogy van még száz másik remek női író ebben az országban, aki nincsen benne. Örültünk, amikor eljutottunk a hétszáz oldalig, de sajnáltuk, hogy rengeteg ember kimaradt belőle. Nem tudtunk mindenkit megmutatni.
Bódis Kriszta: Az Irodalmi Centrifuga is ezt a célt szolgálja: megmutatni az alkotó nőket. Ezzel továbbvisszük az Éjszakai Állatkert vállalkozását. A felfedezés, a nyitás stádiumában vagyunk. Nehéz kánonról beszélni, mert előbb még ki kell adni ezeket a könyveket, meg kell őket mutatni. Fontos, hogy föltárjuk, újraértelmezzük és megértsük az írókat, a szövegeket. Ez egy hosszabb folyamat.
Kiss Noémi: Mint fiatal és ismeretlen szerzőnek életem első publikációja volt az Éjszakai Állatkert. Rengeteg emberhez jutott el, számos levelet kaptam. Ha ma egy nő bármit ír, és sikerül megjelentetnie, az a célja, hogy elolvassák, és hogy reagáljanak az olvasók.
| A NŐ MINT SZUBJEKTUM, NŐI SZUBJEKTUM | |
| Április elején került megrendezésre Séllei Nóra (DE) és Pető Andrea (Miskolci Egyetem) szervezésében Debrecenben „A nő mint szubjektum, a női szubjektum” című konferencia. A konferencia a valós és fiktív nők és nőalakok élettörténetének és önéletrajzi megnyilatkozásainak az elemzése alapján azt a kérdést járta körbe, hogyan konstituálódik a nő mint szubjektum, a női szubjektum – mint beszélő, mint cselekvő, mint politikai szubjektum; mik az előfeltételei annak, hogy azt mondhassuk: a nő szubjektum, a nő női szubjektum; miféle történeti és politikai specifikumai vannak a nőiségnek a szubjektivitás létrejöttében, létrehozásában, illetve mennyire szükségszerűen része egy nő szubjektivitásnak a nőiség.” A két nap folyamán 58 résztvevő tartott előadásokat a női szubjektum különféle aspektusairól, melyet történelmi, irodalmi, feminista, politikai és filmelméleti szempontból világítottak meg. | |
Milyen visszajelzéseket kaptok munkátokkal kapcsolatban?
Menyhért Anna: Sok jó kritikát kaptam, már az első könyvemről is, az ÉS-ben például nagyon pozitívan írtak róla. De az irodalomtudomány és a kritika csak egy szűk olvasóréteget érdekel.
Rácz Zsuzsa: Az első reakcióm az volt: nem írok többet könyvet Magyarországon. Mert ha ez ezzel jár, akkor bármi mást csinálok inkább. Most már tök jól vagyok, és nagyon szeretek írni. Biztos vagyok abban, hogy ez az érzés erősebb lesz annál, mint hogy „egy ilyen siker után mit lehet írni?”. Kivételes helyzetbe kerültem: az e-mail címemre ömlöttek a levelek, full élettörténetek jöttek. Kinyithatott egy „csapot” a könyvem. A Terézanyu szerepbe – amelyből ki akartam lépni – még jobban beleestem. A happy end ott van, hogy professzionális segítő lettem: női csoportjaim vannak, jönnek nők a különböző problémáikkal, és ezt egyértelműen a könyvnek köszönhetem. Sikerült a leküzdhetetlen Terézanyu-vágyamat az altruizmusba fordítani, mederbe terelni: ezért megérte.
És az Éjszakai Állatkert?
Gordon Agáta: Kevesebb visszajelzést kapott a könyv, mint amennyit azért dolgoztunk, hogy sok visszajelzés legyen. A borítóra és a szennycím oldalakra feminista fricskákat helyeztünk el: „a nemlétező női irodalom antológiája”, „artizánok szerkesztették”, „anya-bába és testvérszerkesztők”. A kötet szövegei azonban nem annyira formabontóak, újszerűek és modernek. A tartalmat be tudják vállalni a nők, és a feminista fricskákat is a magukévá teszik. Ugyanakkor azt gondolják, hogy majd mi megvívjuk a harcot helyettük. Vagy velük, az ő csendes támogatásukkal. Hát nem biztos, hogy így lesz.
Bódis Kriszta: Az Éjszakai Állatkert fogadtatása sokkal konzervatívabb volt, mint a Kemény vajé. Az Állatkertet szerették volna gyorsan lesöpörni. Azt mondták: „lássuk be, azért itt nem minden szöveg mélyirodalom”. Nem tudták dekódolni a szövegek egy bizonyos részét, így megpróbálták valamilyen hibaként leírni azokat. A nyitottabb emberek viszont - köztük nők is - kivirágoztak a könyvtől, mondván: „ezt vártuk” – kimondjátok, amiről mi tudunk, amiről gondolkodunk, vagy amire nem is merünk gondolni.”
Gordon Agáta: Az íróknak fejjel kell menniük a falnak. Azt gondoltam, a Kecskerúzsban olyasmiket mondtam el, amiket mások nem gondoltak. A visszhangból azonban megértettem: a nem létező és a nem kimondott gondolatok igen hasonlóak.
Az Állatkertről azt írták, hogy „a magyar irodalom felderítetlen partvidékein kalandozik”. Milyen további felderítetlen területek vannak?
Gordon Agáta: Olyan Centrifuga kiadványokat tervezünk, amelyek bemutatják a női traumákat. A női szubjektum traumatizált szubjektum - ezt érdemes egy antológiában megmutatni. A kurvaság szintén ilyen téma. Hihetetlenül nagy mentális teher, amikor egy nő érzi, hogy rosszat tesz, és a kurva szerepével azonosítja magát, amely egy kártékony, nehezen megélhető, lehúzó szerep. A válás, a szakítás is olyan téma, melynek női vonatkozásait kötelező lenne antológiában megmutatni.
Kiss Noémi: Kicsit ellentmondok az „anyáimnak”. Nem biztos, hogy újabb és újabb antológiáknak kell megjelennie. Egy antológiának mindig időt kell adni. A fontos inkább az, hogy a női kritikusok és írók egymásra találtak, és reflektálnak egymásra. Soós Viki Kapcsolódó linkek:
Egy éves az Irodalmi Centrifuga [2006.03.28. 00:52]
Éjszakai állatkert - Könyvbemutató [2005.10.24. 19:00]
Gyakoroljon még - Kiss Noémi: Tájgyakorlatok [2003.11.06. 13:01]
Kiss Noémi – Karafiáth Orsolya: Fürdőruhák [2006.03.10. 09:04]
Menyhért Anna a Kortárs Irodalmi Adattárban
Rácz Zsuzsa honlapja
| Szólj hozzá: „Nem lehet csak úgy létezni” |
| A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz! |
|
