Női polgármester-jelölt is indul Budapesten
Városgazdálkodás vagy politika?
[2006.07.11. 08:00] |
|
Nyomtatható forma  Forrás: Tűsarok
Nem csak pártpolitikusok közül választhatunk a közelgő önkormányzati választásokon. Bemutatkozik Eva M. Amichay, a főváros egyetlen független - és női - jelöltje. A jelenleg külföldön élő városgazdász gyökeresen más szemléletet kíván megvalósítani programjával.
„Egy garast nem tennék a győzelmedre, de én Rád szavaznék" – írta egy internetes ismerős, amikor a főpolgármesteri pozíció megszerzésének esélyéről érdeklődtem. "Az évszázad csodája lenne, ha a választók félretennék politikai hovatartozásukat és egy független nőre voksolnának" – tette hozzá. "Csakhogy most éppen erre a csodára lenne nagy szüksége a városnak" – feleltem, és ebben egyetértettünk.
Túl a saját esélyeimen, számomra döbbenetes az emberek tűrőképessége és a helyzet változtathatatlanságában való hite Budapesten.
|
|
| 1953-ban születtem Pécsett. Városgazdászként diplomáztam Budapesten 1975-ben. Öt évig dolgoztam az akkori Fővárosi Tanácson, és amikor eredeti elképzeléseimet nem tudtam keresztülvinni a hivatali bürokrácián, írni kezdtem a városi problémákról. 1980-ban diplomáztam mint újságiró, és még öt éven át szabadúszóként dolgoztam különböző lapoknál, a Magyar Rádiónál és TV-nél, főként szakmai indittatású cikkek és műsorok készítésében. Kutatási területem kezdettől a belváros rehabilitációja volt, amellyel kapcsolatban ellentétes nézetet képviseltem az akkori gyakorlattal: a városszéli nagylakótelepek privilégizálása helyett állítottam, hogy a belváros rehabilitációja gazdaságos építési tevékenység. Az elmúlt 30 év igazolta nézeteim helyességét, de még mindig nem a város hasznát szolgálja a felismerés. Miközben nyilvánvaló, hogy a belvárosi rehabilitáció is gazdaságos, ezt extraprofittal tetézi az épületek barbár bontása, hatalmas megadózatlan jövedelmet biztosítva a vállalkozónak, lehetőséget a korrupciós ügyletekhez, közben a növekedő zsúfoltság csak gyarapítja a városlakók már meglévő kellemetlenségeit. Lényegében ez volt az a pont, amikor két évtizedes távollét után, minden szakmai tudásomat a főváros megmentése érdekében vetettem be. Lehetővé teszem számos kiváló magyar szakember bevonását a városalakításba, felváltva a jelenlegi téblábolást. Mivel másfél év hasztalan küzdelme bizonyította, hogy politikai erő nélküli szakemberként a "munkapadhoz" sincs esélyem kerülni, úgy döntöttem, hogy a város lakóinak támogatását kérem programomhoz az önkormányzati választásokon. | |
Amikor nyilvánosságra került a főváros Podmaniczky Frigyesről elnevezett programja, módszeresen elemeztem és kritikámat elküldtem a készítőknek, a meghirdetett társadalmi vita keretében. Nem voltam egyedül. Számos, a témában nemzetközi szinten jártas szakember fogalmazott meg ellenvetéseket, de ez mit sem változtatott az eredeti terveken.
Ekkor, a kritikák nyomán készítettem el a podoprogram első vázlatát, amely folyamatosan olvasható az interneten. Közben felvettem a kapcsolatot kiváló magyar szakemberekkel, ők segítettek az egyes szakterületek (közlekedés, logisztika, szociológia, jog, stb.) problémáinak feltárásában és a megoldáskeresésben, hiszen a városgazdász fő feladata ezen területek összehangolása, és azoknak a pontoknak a keresése, amelyek többféle érdeket egyidejűleg elégítenek ki, így megelőzik a városlakók közti ellentéteket. Ez a szemlélet ma teljességgel hiányzik a főváros vezetéséből, igy végeláthatatlan konliktusokat "ápolnak" a civilszférával, ahelyett, hogy együttműködnének.
A PodoProgram merőben más szemlélettel készült, mint a hivatalos városfejlesztési tervek: alapja nem műszaki létesítmények projektlistája, hanem a folyamatokat elemzi, azok pozitív megoldását katalizátorként segíti, de maximális teret ad az egyéni kezdeményezőerőnek. Szerintünk ugyanis a város olyan élő szervezet, amelyben a legfőbb mozgató energia a városlakó maga.
Nem tévesztendő össze a lakossági kezdeményező erő a privát befektetőkkel. Bár természetesen utóbbira is szükség van bizonyos helyeken, de nem abban a szerepében amiben ma. Nem az ingatlanbiznisz tervezi a várost! A tőke szerepe a létesítmények megvalósításának finanszírozása, de ez csak akkor és úgy valósítható meg, amikor és ahogyan a város lakóközösségének érdekeit is szolgálja. Nem annak ellenében!
A főváros jövőjének legkritikusabb pontja éppen ezért az a kapcsolatrendszer, amely ma fennáll a döntéseket befolyásoló politikusok és a nagyberuházásokban résztvevő pénzügyi érdekeltségek között – ezt a káros kapcsolatot pedig csak az törheti meg, aki nem részese a politikai játszmának, és pontosan tudja, hogy a város lemaradását csakis a nemzetközileg igazolt, legkorszerűbb megoldásokra való közvetlen rácsatlakozással lehet behozni. Tudással helyettesiteni a pénzt, más városok sikertelen lépéseit kihagyva szerezni előnyt.
 |
| Csepel a topon - Eva Mihály Amichay sematikus metszete |
Nem eladósodni egy elavult, központi szennyvíztisztító építésével, hanem fokozatosan bevezetni az élőgépes, környezetbarát, körzeti szennyvíztisztítást, mert ez utóbbi jobb és még olcsóbb is.
Nem eladósodni egy harminc évvel ezelőtt tervezett metróberuházásban, hanem a meglévő kötöttpályás, felszíni tömegközlekedési hálózatot fejleszteni – hatékonyabb és olcsóbb!
Nem eladósodni meglévő utakat megduplázó autópályák miatt, hanem felülvizsgálni az útépítés teljes koncepcióját, a XXI. századi elvárásoknak megfelően! Nem a harminc évvel ezelőtt Európát, hanem a mostanit kell utolérnünk!
Jelölésem al-bal-profiljához nemcsak az tartozik, hogy nem vagyok politikus, hanem városgazdász. Nemcsak az, hogy életem elmúlt húsz évét másutt éltem, még nem is csak az, hogy nő vagyok, hanem a városrendezési szemléletem gyökeresen más.
Mióta a magam számára eldöntöttem, hogy ha nem lehet szakemberként elősegíteni a pozitív változásokat, akkor politikusként fogom megpróbálni – elképesztő méretű verbális agresszivitással kellett megküzdenem. Az internet különösen alkalmas arra, hogy a névtelen hozzászóló rámöntse napi fusztrációja minden mérgét. Egy szociálpszichológus számára gazdag kutatási anyag lehet egyszer.
Nagyon igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy a két és fél éves kemény munkával kidolgozott szakmai programom érdemi elemzése helyett azzal foglalkozzanak, hogy micsoda hallatlan pofátlanság részemről "idegenként" beleütni az orromat Budapest dolgaiba. Klimaxos unatkozó izraelitől zsidó kurváig voltam én minden, csak nem egy szakmai felelősséggel biró ember, aki nem azzal foglalkozik, hogy miért nem, hanem hogy miként megvalósitható igenis a város érdekében szükséges változás - sokszor voltam annak határán, hogy feladom, nekem semmi szükségem erre az őrületre.
Aztán másnap folytattam, mert nem lennék az, aki vagyok, ha a nehézségek elriasztanának egy ügytől, amiben tiszta szívből hiszek, és minden tudásom, tapasztalatom, sőt, pártfüggetlen szakemberek sora erősíti igazságát.
Talán 2006 Budapestjén én vagyok a kakukkfióka, de Európa térképén az az elavult szemlélet tarthatatlan, amit a politikus-főpolgármester-jelöltek képviselnek. Ehhez elég körülnézni Londonban, vagy Stockholmban, de elég kinyitni az internetet is.
Budapest polgárai most a haladáshoz való egyenes csatlakozás, és a könyörtelen lemaradás között kell válasszanak.
Ha mások nem is, én bízom az emberek józan eszében, ezért nem adom fel. Ha ehhez csoda kell, ám legyen csoda! Eva M. Amichay Kapcsolódó linkek:
Eva M. Amichay programja
Fórum: Polgármesternő
Fórum: Városrendező, ha nő
| Szólj hozzá: Női polgármester-jelölt is indul Budapesten |
Ugrás az összes hozzászóláshoz |
| A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz! |
| dodo1220 |
2009.01.04. 02:13 [#4] |
AMI AZ ÖNÉLETRAJZBÓL KIMARADT:
Amichay összes bejegyzése
Ez a bejegyzés tele élettel hangulatban íródott
Személyes kategóriában
2008-12-29 22:26 -kor
85 hozzászólás érkezett
XXXXX (2009-01-04 01:20) a legújabb hozzászóló
XXXXX szexblogjának női változata lenne a következő írás, de általánosítani aligha fogok, annál is inkább, mert már nem vagyok oly szemérmes, mint 16 éves szűzlány koromban. Úgyhogy gatyát le, itt jön egy őszinte női beszéd!
Szemérmetlenül elmesélem a legutolsó történetet, amely még elég frissen él bennem, de részemről már le van zárva. Szerintem tanulságos. De előbb, az előzményekről:
Nos, nem tagadom, két elfuserált házasság után kezdtem igazán megismerni a férfiakat. Életem első férfia lett az első férjem, aztán rögtön utána a második, és csak őket tapasztaltam majd harminc éves koromig. Ennek következtében magamról is csak az ő személyiségükön keresztül tudtam valamit. Meg könyvekből. A pornófilmeket mindig utáltam, nekem elvette a kedvemet a szextől, pedig az azért nem semmi! Mert igen, én bevallom, számomra a szex borzasztóan fontos. Mármint a jó szex. Nem autóban tapizás és a diszko WC-ben való dugás, hogy kényszeredettebb dolgokat ne is emlitsek.
Ahogy nem vagyok hajlandó akármit enni, még akkor sem, ha éhes vagyok, nem vagyok hajlandó akárkivel és akárhogy szeretkezni! Az embernek legyen stílusa az élvezetekhez.
Azért a férjeimmel kipróbáltam a Kama Szutra minden lehetséges pozicióját. Akkoriban, a létező szocializmus 1970-es éveiben bőven volt erre időnk, hiszen a pénzre hiába is hajtottunk volna, külföldre háromévente egyszer lehetett menni 100 dollárral a zsebben, maradt hát a szex. Abban legalább jók voltunk. Abban jók lehettünk, ha gyakoroltunk. És gyakoroltunk szorgalmasan.
De még egy lépéssel hátralépek, mert bármilyen öreg is vagyok, jól emlékszem arra az időre, amikor kislány voltam. Még három éves sem, amikor anyám beadott balettozni, miután a frászt hoztam rá, azzal, hogy felmásztam a bordásfal tetejére. A balett helyretette a hiparaktivitásomat egy időre és rendkivül jó alapokat adott ahhoz, hogy a test örömeit később megismerhessem.
Viszont adott egy jó adag magabiztosságot, szép tartást is, ezért az a hülye helyzet állt elő, hogy az általános iskolai bulikon, később még a gimi első osztályiban is, én, aki remekül táncoltam, rendszeresen petrezselymet árultam, miközben kétballábas osztálytársaim csetlettek-botlottak a parketten. A guta majd megütött, mignem egy élelmes fiú észrevette, hogy a srácok csak bámulnak, de nem mernek odajönni hozzám, és neki volt hozzá bátorsága. Iskolai bulin akkor táncoltam először, és már elmúltam 16 éves.
Ha nem nevelnek olyan illedelmes urilánynak, mint ahogy neveltek, akkor nem tellik bele vagy 10 évembe kialakitani egy a természetemhez jobban illő viselkedést. Izraelben már semmi problémát nem okozott a pasikat a parkettra csalogatni és letáncolni a társaságot, vagy az asztal tetején megmutatni, hogy miről is szól a tánc... Táncolni azóta is szeretek, mostanában a szalontáncok érdekelnek, különösen a tangó, ami egy fantasztikus tánc, és szerintem mindenkinek meg kellene tanulnia, mielőtt bármilyen szexuális tapasztalatra szert tesz, hiszen ez a tánc a legkifinomultabb nyilvános szex.
A balett megtanitott arra is, hogy ne szégyeljem a testem, és a két férjem után, úgy harminc körül azt is, hogy szeressem azt, amim van. A kettő nem ugyanaz.
A legtöbb kislányt, legalábbis az én fiatalkoromban, meg még a lányom gyerekkorában is, olyasmire nevelték, aminek a lényege az, hogy mit nem szabad csinálni. Pedig a testünket magunknak kell megismernünk először. Nemcsak a tükörben, hanem végigsímogatva minden apró zugát. Mivel egyke vagyok, és a szüleim nagyon sokat dolgoztak, az iskola és a különórák után is még eleget voltam egyedül otthon, bőven volt alkalmam olvasni és az olvasmányaim alapján megismerni a bennem rejlő nőt. Külön szobám volt, ezért már elég fiatalon kialakultak az alvási szokásaim. Anyám még most is képes megbortánkozni ezen, de vagy negyven éve nincs olyan ruhadarabom, hogy hálóing, vagy pizsama. Fellini után szabadon, nem két csepp kölnivel a fülem mögött, hanem szimplán tiszta ágyneműben, meztelenül alszom. Az ágyneműt meg úgy váltom, mint a bugyimat - naponta. Valahol innen indult az igényesség, hogy nem akárhol, nem akárhogy, és nem akárkivel.
A második válásom után nagykanállal ettem a férfiakat, bepótoltam mindent, amit húsz és harminc között elmulasztottam. Vad és szerelmes is voltam, elhagytam és sokan engem is elhagytak. A gátlástalanságomat fokozta, amikor eldöntöttem, hogy kivándorolok: "nem szabad senkibe beleszeretnem, hiszen én elmegyek innen". Ezt valahogy megérezték a férfiak - mivel úgy viselkedtem mint a legelvetemültebb férfi, aki sosem akar másodszor is találkozni, elképesztő hódításaim voltak. Nyugi, nem sorolom a neveket - túlságosan ismertek, még ma is.
Aztán következett a sivatag. Szó szerint, hiszen egy addig nem ismert kultúrába csöppentem. A szeretkezés pedig nagyonis kultúra-függő. Itt nemcsak arról van szó, hogy valaki a Kama Szutrán vagy pornófilmeken szocializálódott, hanem arról is, hogy minden gesztusnak megvan a maga jelentősége, ha odafigyelünk. A szex értelme pedig éppen a másikra való odafigyelés. Maszturbálni meg lehet tanulni, szerintem meg is kell tanulnia mindenkinek éppen azért, hogy sose érezze kiszolgáltatott helyzetben magát. Átlag napi kétszeri szeretkezés után a sivatagi szárazság megőrjitheti az embert, mégha nő is, ha nem tud magával mit kezdeni.
Amig Magyarországon minden szeretőm nálam idősebb, a legidősebb nálamnál 12 évvel idősebb volt, addig Izraelben úgy hozta a sors, hogy nálamnál fiatalabb pasikba botlottam. Mivel férjhezmenni egy cseppet sem akartam, ez nem zavart, sőt, egy idő után kifejezetten hizelgő volt a nálamnál fiatalabbak érdeklődése. Aztán ezt is megunja az ember, mert az igényes szexhez nem elég a dagadó izom és a tartós erekció. Kellenek azok a gesztusok, azok az apróságok, amelyek az egészet a reggeli gimnasztikánál élvezetesebbé teszik.
Kell az az édes szakasz, amelyben az ember lánya megkívánja azt a férfit, akit kinézett magának. Naná, hogy kinéz magának az ember... de a különös vágy éppen abban van, ha az a másik ugyanúgy észrevesz. Mert ha nem, akkor kijöhet belőle egy remek álom, amelyben teljes a beteljesülés, de a valóságban sosem vetemednék arra, hogy letámadjak egy himet. Ha ugyanis nem ért a tekintetekből, akkor úgy sem ér semmit...
Legutóbb, tényleg azt hittem, hogy végre megszabadulok Izraelben hagyott barátom kisértetétől - egy vacsora után, úgy éjjel 11-kor cseng a telefonom egy ismeretlen számmal. Az a pasi hivott, akivel a nagy társas vacsorázgatás közben nem egyszer összeakadt a szemem. Nem kérte el a telefonom, de fél óra alatt kinyomozta és felhivott. Ez tetszett. Szeretem az aktiv pasikat. Persze éjjel 11-kor magyar pasi nem telefonál, ilyen hucpá csak egy izraeli lehet, aki itt él. Remekül eldumáltunk telefonon, és másnap este találkoztunk a Dérynében. Vörösbor mellett újabb elképesztően jó duma, héberül, ami nagyon hiányzott már. Aznap csak egy leheletfinom csók - éppen a kivánt mértékben és nem tolakodón. Mindenesetre az illata a szája ize remek volt. Pénteken nem találkoztunk, de vagy ötször felhivott telefonon - itt kezdtem gyanakodni, hogy mégsincs arányérzéke. Szombaton elautóztunk Pozsonyba, sétáltunk az óvárosban, nagyokat röhigcséltünk. Este én hivatalos voltam egy házibulira, amire ő is eljöhetett volna, de ahogy meghallotta, hogy magyar intellektüel társaság, irók, filozófusok és hasonlók, azonnal befékezett az izraeli kisebbrendűségi érzés, hogy mit fog ő ott csinálni. Végül nem jött el. Nem vészes, hiszen én bárhová elmegyek egyedül - nagylány vagyok ehhez, tehát remekül buliztam egyedül is és utána taxiba ültem és odamentem a lakására.
Na, itt kezdődött a baj, vagyis a stilustalanság, ami számomra tönkretette az egész történetet. A lakás elég rideg, láthatóan minden elég új, csak éppen az egyéni izlés apró jelei hiányoznak. Totálfény például. Nem vagyok szégyellős, de akkor sem szeretem, ha reflektor alatt üzekedem. De a legrémesebb a kanapé volt. Egy kétszemélyes kanapén az embernek nagyon minimális a mozgástere. Nekem szolid fények (gyertyák például), jó illat, és kényelmes térre van szükségem ahhoz, hogy kihozzam magamból a maximumot. Ehelyett projektor a kanapé mellett, ami jól pofáncsap, ha meg lekapcsolom, szénbányai sötétség. Keskeny kanapé, ahol még egyedül is kényelmetlen forgolódni, nemhogy egy olyan pasival, akit most kezdek megismerni. Szóval, rémes volt.
Ráadásul a pasi végig akarta játszani a pornófilmek forgatókönyvét, anélkül, hogy minimálisan érdeklődött volna az én testem rejtelmei felöl. Iszonyúan kiábránditó volt. Áldottam az eszem, hogy mindez nem nálam történt, bár az én ágyam szuperkényelmes és a világitás is nagyon ki van találva, az illatok pedig elsőrangúak, tán még a borom is jobb, mint amit nála ittunk, de kétségbeejtő lett volna utána elviselnem. Igy legalább hamar hazajöttem.
A szeretkezési stilus ugyanis a lehető legtöbbet mond el egy emberről. Nőkről nem tudok nyilatkozni - nem szeretkeztem nőkkel, de a férfiakról mindent el tudok mondani az első alkalom után. Az ahogy odafigyel a másikra, vagy éppen ellenkezőleg, le akar darálni egy sematikus forgatókönyvet a jól ismert mozdulatokkal, az egész viselkedésére ad biztos információkat. Aki az első alkalommal sem arra figyel, hogy a másik miként érzi jól magát, azt azonnal ott kell hagyni! Ez nem technika kérdése, hanem gesztusoké, amelyek lehetnek tanultak, mégis az ember oly mélységeiről tudósitanak, amit semmi másból ilyen rövid idő alatt nem lehet megismerni.
A szeretkezés olyan mint egy fantasztikus közös tánc. Amit senki előre meg nem koreografált, de akkor tökéletes, amikor mégis egy rimusra mozdul kar-láb, csipő és mell, amikor két test legvadabb hullámzásában megleljük a közöset.
A gyerekeket nem arra kéne nevelni, hogy mit nem szabad, hanem, hogy mitől érzik jól majd magukat. Hogy micsoda öröm forrása az őszinte, jó szex, hogy mi mindenre lehet következtetni az embernél abból, hogy miként szeretkezik.
|
| |
 |
|
| dodo1220 |
2009.01.03. 23:51 [#3] |
és még egy két adalék a Hölgy ről:
| Amichay | 2009-01-03 21:47 |
Válasz xxxx felhasználó #0000 számú bejegyzésére:
"Ne izgasd Magad, takaritok..."
ÍGY INTÉZI EL A NEKI NEM TETSZŐ VÉLEMÉNYEKET
NO ES EGY KIS GYÖNYGYSZEM:
| Amichay | 2009-01-03 20:41 |
Válasz XXXX felhasználó #0000 számú bejegyzésére:
"Kurvára érdekelnek a "barátságtalan izraeli lépések"..."
ÍGY AZTÁN LEHET PROBLÉMÁKAT MEGOLDANI
ÉS NE FELEJTSÜK EL:
""Wakarék" felrótta nekem azt, amit magam nyiltan leirtam: életem szellemileg legaktivabb éveit itt éltem 18-32 éves koromig, mint városgazdász azzal foglalkoztam, ami ma is legfőbb gondja ennek a városnak. Aztán bizony kivándoroltam egy iszonyúan nehéz, de csodálatos országba, ahol megtanultam kőkeményen dolgozni - mondjuk addig sem voltam lusta, de azt a intenzitást, amit az élet ott követelt, nem ismertem korábban - és harcolni az ember igazáért!"
TEHÁT A HÖLGY MÁR EGYSZER VOLT KÖZEL A TŰZHÖZ AKKOR MIÉRT NEM TETTE AMIT KELETT VOLNA?
A REKLAMÁLÓKAT PEDIG ÍGY INTÉZI EL:
"a demokratikus rendszer nem arról szól, hogy az a jó vezető, aki úgy változtatja a véleményét, ahogy a szél fúj, és minden potenciális választójának a kedvére akar tenni a válaszával. Úgyhogy ne várd tőlem, hogy bárgyún fogok mosolyogni a hülyeségeidre azért, hogy támogass. Eddig is az emberek józan eszére épitettem, és ezután is ezt fogom tenni."
CSAK GRATULÁLNI TUDOK
|
| |
|
|
| dodo1220 |
2009.01.03. 00:08 [#2] |
felettébb érdekes FÜGGETLENSÉGET említeni amikor a Tisztelt Hölgy MSZP-s oldalakon kér támogatást és gyüjt magának támogatókat
TEHÁT A FÜGGETLENSÉG NEM ÁLL FENN
csak olyan jól hangzik:
A kampány célja: Legyen az MSZp főpolgármester-jelöltje: EMA/ Éva M. Amichay
Kedves Kapcsolatosok!
Hívjuk fel a miniszterelnök úr figyelmét, hogy következő önkormányzati választáson van egy remek főpolgármester-jelöltünk: egyik blogtársunk M. Amichay Éva (EMA)
„ A teljes nevem Éva Mihály Amichay, de miután ez egy kicsit hosszú név, ennek a rövidített változatán írok : EMA
ennyit a nagy függetlenségről |
| |
|
|
| Viola Zoltán |
2006.07.16. 15:53 [#1] |
Olvastam EMA cikkeit a Magyar Virtusban, és meg kell mondjam hogy nagyon tetszettek! Az az érzésem olyan nő, akinek a gondolkodásmódja majdnem teljesen megegyezik az enyémmel, holott én férfi vagyok. (De férfi létemre is feminista). Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a világot a nőknek kellene vezetni. Igazság szerint abban is biztos vagyok hogy ez okvetlenül be is fog következni, mert történelmi szükségszerűség - hacsak az emberiség előbb ki nem irtja magát. Erről írtam egy cikket is:
http://evidencialista.birodalom.net/Elkepzeleseim_a_jovo_tarsadalmarol.html
De több más feminista tárgyú cikket is írtam már.
Szeretném EMA-val felvenni a kapcsolatot, emiatt kérem írjon nekem e célból a violazoli@gmail.com -ra levelet!
Köszönettel: Zoli
|
| |
|
