Gabrielle "Coco" Chanel
1971. január 10.
[2008.01.10. 07:36] |
|
Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok összeállítás
Ezen a napon halt meg Gabrielle "Coco" Chanel, francia divattervezőnő. Ő tette tartós divattá a rövid szoknyát, a "kis fekete ruhát", a csillogó kosztümékszereket és mindenekelőtt a világ legünnepeltebb parfümjét, a Chanel N°5-öt.
 |
| Coco Chanel New Yorkban | Gabrielle Bonheur Chanel 1883. augusztus 19-én született a franciaországi Saumurben. Későbbi élete során sok mindent mondott gyermekkoráról, egyébként is szerette amúgy sem eseményteeln életének történetét színes epizódokkal kibővíteni. Annyi biztos, hogy szegénységben nevelkedett, Albert Chanel utazóügynök és Jeanne Devolle második gyermekeként. Anyja hamarosan meghalt, apja pedig elhagyta a családot, ezért Gabrielle 7 évet egy katolikus árvaházban töltött, majd nagynénjével együtt boltoskisasszony lett, később pedig egy zenés szórakozóhelyen volt énekesnő. (Coco beceneve állítólag ekkor ragadt rá.) Ezekben az években gazdag szeretői segítették anyagilag. Technikai képzettség és alapanyagok híján eleinte kalapokat alakított át, és díszített fel saját ízlése szerint, majd továbbadta őket.
Olyan sikeres volt, hogy testvére és vele egykorú nagynénje is besegített neki az eladásba. 1909-ben angol szeretője, Boy Capel nagyobb összeget adott neki, hogy megnyithassa első üzletét Dauville-an. Ezt újabbak követték, immár Biarritzban és Párizsban. Chanel jól értett a marketinghez, az volt számára a legfontosabb, hogy megkeresse a termékeire a vásárlókat.
Az első világháború változásaihoz jól alkalmazkodott, a hiány miatt új anyagokat - pl. az addig csak alsóruhákhoz használt dzsörzét - használt ruháihoz. Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni, és Chanel jellegzetes dzsörzékosztümjei - kardigánszerű felsőrészükkel - divathóborttá váltak Párizsban. A máig ismert Chanel-kosztümöt 1923-ban mutatta be, ez valójában egy elegáns kosztüm, ami térdig érő, egyenes vonalú rövid szoknyából, és szintén rövid, egyenes vonalú kabátkából áll, általában gyapjúszőttes anyagból, aranygombokkal, kiegészítőnek a hamis gyöngysort ajánlották hozzá. Női ruháihoz Chanel gyakran olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.
Szintén Coco Chanel terjesztette el a "kis fekete ruhát", amelyet egyszerű, egyenes vonalvezetése alkalmassá tette nappali és esti viselésre is, a kiegészítőktől függően. Ugyan a fekete estélyi ruha korábban is létezett, a Chanel által tervezett lett ettől kezdve a divattervezésben a standard. 1923-ban azt nyilatkozta a Harper's Bazaarnak: "az egyszerűség az igazi elegancia kulcsa". Ő maga is igen kevés kiegészítőt és ékszert viselt, gyakran egyetlen fehér kaméliával fényképezték. Sikere következményeként visszafizette Boy Capelnek a támogatást, így anyagilag is független nővé vált. A párizsi Rue Cambonon sorra vette az üzlethelyiségeket. Gabrielle Chanel tagja lett a 20-as évek párizsi művésztársaságának, mindig is híres volt botrányosnak tartott magánéletéről, ismert szeretőiről (mint pl. Dimitrij orosz nagyherceg, vagy a westminsteri herceg). Ugyanakkor támogatta is a művészeket, p. Gyagilevet, akinek temetését is ő fizette.
Gabrielle Chanel sosem ment férjhez, és több, mint 30 éven át a párizsi Ritz Hotel volt az otthona. 1939-ben bezárta boltját, a náci megszállás alatt több kritika és az antiszemitizmus vádja is érte, mivel egy náci tiszttel, Hans Günther von Dincklagéval volt viszonya, aki elintézte neki, hogy továbbra is a szállodában lakhasson. A tisztről a későbbiekben kiderült, hogy titkos ügynök volt. Chanel az üzletet csak az 50-es években nyitotta meg újra. Utolsó éveit a svájci Lausanne-ban töltötte. Párizsban halt meg 1971. január 10-én, sírját öt kőoroszlán őrzi. 1971 óta Karl Lagerfeld a Chanel divatház fő tervezője. Külön boxba: A parfüm - Chanel no. 5. Chanel egyik legnagyobb ötlete az volt, hogy létrehozta a világ első "mesterséges" parfümjét. 1921-ben felkereste őt Ernest Beaux, a fiatal vegyész, aki már évek óta tanulmányozta az aldehideket. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztettek. Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát. Beaux különböző illatokat állított össze, amelyeket számozott üvegekben mutatott be neki.
A legenda szerint Chanel az ötödik üveget választotta, mert az ötös volt a szerencseszáma. Hogy folytassa a babonát, 1921. május 5 - én, az év ötödik hónapjának ötödik napján mutatta be az új parfümöt. Az új illatot világszerte sikerrel forgalmazták, egyenes, egyszerű vonalú üvege ellentmondott a kor cicomás stílusú parfümösüvegcséinek. Chanelnek Pierre Wertheimer lett a partnere a parfümüzletben 1924-ben. Wertheimeré volt cég 70%-a, Chanelé 10%, barátja, Bader 20%-ot birtokolt. Így Chanel tulajdonképpen nem sokat profitált a parfüm hatalmas sikeréből. A mai napig a Wertheimer család viszi tovább a parfümüzletágat. Borbíró Fanni
| Szólj hozzá: Gabrielle "Coco" Chanel |
| A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz! |
|