Nyomtatható forma Forrás: Tűsarok

Szahara - tíz ország, kilencmillió négyzetkilométer. Európányi terület, ahol alig néhány millió ember él. Közülük kétszázezren hazájuktól távol, menekülttáborokban, három évtizede. Bita Dániel képriportja Algériából, Nyugat-Szaharából.

Fotógaléria

Nők a Szaharában „Az erősödő iszlám és az erősödő napfény miatt egyre több nő ölt újra csadort” (Fotók: Bita Dániel)

Tindúf a gyarmati időkben a francia idegenlégió helyőrsége volt. Ma négy ország (Algéria, Marokkó, Mauritánia és Nyugat-Szahara) határán fekszik, másfél-magyarországnyi régió központja. Negyedmilliónyian lakják a vidéket, főként katonák és menekültek.

Spanyol-Szahara 1975-ben, Franco halálakor vált függetlenné, ám a Nyugat-Szahara néven önállósult területet hamarosan lerohanta két szomszéd állam: Marokkó és Mauritánia. Utóbbi négy évvel később kivonta csapatait, előbbi máig sem. A nyugat-szaharai lakosság kétharmadát elűzték, helyükre marokkóiakat telepítettek. A nyugat-szaharai "kék ruhás nép" ma az öt algériai menekülttábor (Auszerd, Szmarah, El-Ajún, Dakhla és Sabausrin) területén él. Gerillacsapatai nem adták föl a reményt.

1988-ban ENSZ-határozat szólított békés rendezésre, ám a terület hovatartozásáról döntő népszavazást a mai napig nem tartották meg. Az 1991-es tűzszünet óta a 2600 kilométeres határsáv egyik oldalán marokkói katonák, a másikon a nyugat-szaharai gerillacsaptok sorakoznak. Középütt az ENSZ.

A nyugat-szaharaiak mórok, tuaregek. Allahot hiszik, de nem arabok. Az iszlám úgy tartja, a Szahara Allah kertje, ő tépte ki a virágokat, pusztította el az állatokat, hogy békében sétálhasson. Csak az ember maradt.

A menekülttáborokat úgy építették, hogy egy esetleges marokkói attak során a katonák előbb az algériai csapatokkal kerüljenek szembe. A táborok egymástól húsz-harminc kilométerre fekszenek, így gátolják a járványok terjedését. Az ellátást az ENSZ szervezi, segélyként érkezik a tanszer, a ruha, az orvosság. Rizsből, cukorból, lencséből fejadagot osztanak. A helyiek az év 365 napján fölváltva főtt rizst és lencsefőzeléket esznek, bár tiszteletünkre leöltek egy harminckilós tevét.

A tuareg asszonyok számára nem kötelező a csador. Ennek oka, hogy egy 7. századi háborúban a férfiak a családot hátrahagyva futamodtak meg az ellen elől. Mikor hazatértek temetni, döbbenten látták: falvaik épek, a nők elűzték a betolakodókat. Ezután évszázadokig a férfiak hordták a fejkendőt, szégyenükben. Így tartja a legenda. Ma azonban az erősödő iszlám és az erősödő napfény miatt egyre több nő ölt újra csadort. A nők helyzete így is kedvezőbb az iszlám országokban megszokottnál. Algírban a 2003-as pusztító földrengés után - amely a helybéliek szerint Allah bosszúja volt a nyugati kultúra importjáért - asszonyok ezrei rejtették el újra arcukat, a vallási vezetők parancsára. Ám míg Algír utcáin ma alig látni nőt, addig a sivatagi a menekülttáborok élén - a felszabadításért küzdő férfiak helyett - nők állnak.

Bita Dániel