| Copyright © 2004 Anyahajó Egysület |
Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org] Hátizsákba tenni a gyereket, nyolc kilométert gyalogolni vele a Szigeten, pelenkázni állva és végignézni vele házasságkötő és -törő sátrat, NaNe kiállítást és Juliette and The Licks koncertet. Mi ez, ha nem gender szempont?
A Juliette and The Licks-t ugyanis mindenképp meg akarom nézni, ha már a megfeleléskényszeres filmkritikus fiúk által lolita idolként aposztrofált Juliette Lewis a frontnő, aki az egyik kedvenc pszichopatám és színésznőm. Ráadásul a punkrock, amit játszik, kedves a fülemnek. A koncert pedig matiné időben kezdődik, úgyhogy a helyi sötétségpara (amikor hirtelen mindenki elkezd a szűkebb, világos helyeken egyszerre, egyirányba mozogni) előtt elhúzhatom a csíkot.
Kifelé menet feltűnik, hogy a bejárathoz közeli házasságkötő sátor előtt nagyobb sor kígyózik, mint valaha. Persze a helyszínt a tv2 támogatja, így könnyedén bekerülhet az Aktív című bulvárműsorba az, aki produkál valami különlegeset a szertartás közben. Így könnyű. Ha nem volna a nyáron elég hír a megasztárok intim ügyeiről, akkor majd innen lehet meríteni. Kedvcsinálónak egy Jóban-Rosszban szappanopera óriásplakátot helyeztek el szemmagasságban. Akinek van szerencséje nézni ezt a sorozatot az tudja mennyi étvágygerjesztő házasság szerepel benne, mint pozitív példa. A történetfolyamból csak úgy bugyognak fel az egymást különböző, megalázó módokon megcsaló társak, unatkozó és gonosz háztartásbeliek, esküvő előtt lelépő vén szépfiúk és csajukat előszeretettel kínozó gazdag bunkók.
Erről jut eszembe a NaNe sátor, gondoltam meg is nézem heti valóságadagnak a Néma tanúk című, sajnos folyamatosan bővülő kiállításukat. A piros, arctalan papírmasé figurák kontúrjai már messziről feltűnnek a civil utcán. Százszor láttam már, de minden alkalommal légszomjjal küszködöm, ha sikerül végigolvasnom a szövegeket. Ha valaha mégegy húgyos agyú példány megkérdezi tőlem, hogy: na, miért küzdenek a szegény, elnyomott nők?, illetve: mi tudott téged annyira felhúzni?, akkor beledörgölöm az orrát egy ilyen esetleírásba. Új önkéntesekkel beszélgetek, amíg várok a többiekre, akik csak úgy tenni szerettek volna valami hasznosat a szabadidejükben és fogalmuk sem volt arról, hogy mi a feminizmus. Most pedig meg vannak lepve, hogy az nem valami szörnyűség. Az Európa sátor már sokkal cinikusabb hely. A segítők itt szoros gyűrűt alkotnak, egymással szemben ülnek és beszélgetnek, nehogy véletlenül odamerészkedjen valaki. Mi bezzeg odaállítunk és bekérdezünk, aztán elszedjük az összes reklámajándékot, meg antidiszkriminációs és egyéb képregényeket. Kedvencem a Zavaros vizek című díjnyertes darab, amely bár környezetszennyezésről szóló krimibe illő története állítólag kitaláció, az Európai Parlament itt leírt eljárásai megfelelnek a valóságnak.
Felhangzik a távolból Juliette Lewis hangja, úgyhogy irány a porsivatag és a szerb konyha menedékéből először kivetítőn élvezem az erős koncertfelütést. Később is csak a szélére merészkedem, pedig nincs nagy tombolás. Juliette mindent tud, amit például Mick Jagger vagy Iggy Pop. Reszelős hangja van, engem kifejezetten Hazel O'Connorra emlékeztet, szálkás az izomzata, valamint látványosan és rondán tud pucsítani a hátsójával.
Juliette végigdolgozta az egy órát, de semmi ráadás nincs, talán nem volt elég lelkes a közönség, vagy az is előfordulhat, hogy fogalma sem volt róla, hol van és szeretett volna még kicsit lazulni a másnapi bécsi koncert előtt. Engem sem tapsolt vissza senki, úgyhogy feltűnés nélkül lelépek a balfenéken, mielőtt még valamelyik ismerős elkezdene nyaggatni, hogy milyen csaj vagyok én, hogy még csak nem is iszom le magam vele. sisso |