Az első afroamerikai női rabbiról szóló hír vegyes reakciót váltott ki az amerikai zsidóság körében. Az ortodox zsidó közösség - amely történelmileg nem enged nőket vezető posztokra kongregációiban - nem fogadja el Stanton felavatását.
Gil Student New York-i ortodox rabbi közölte: mindenki számára elegendő tér van a judaizmusban a szellemi kiteljesedéshez, de a rabbi szerepét nők nem tölthetik be.
"A nem éppen kislétszámú új izraeli kabinetről készült csoportképen két női miniszter is szerepel: Limor Livnat és Szofa Landver. Ez azonban nyomdafestéket nem tűrő tény, legalábbis két ortodox zsidó lapnál, ahol vallási alapokra hivatkozva úgy látják, női fotókat enm lehet közzétenni, így egyszerűen kiretusálták a két nőt a képről. Választási plakátjaival Cipi Livni sem járt jobban: az ortodox negyedekben kirakott plakátjain felismerhetetlenné tették arcát."
Helene Berr naplója (Journal 1942-1944 : Suivi de Hélène Berr, une vie confisquée) a héten jelenik meg a francia könyvesboltokban, és a Liberation című francia lap szerint a 2008-as év legnagyobb irodalmi szenzációja lehet.
"Április 23-án lesz egy éve, hogy Zita Turgeman (született Gábor Zita), a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet holokausztoktatási nemzetközi koordinátora 34 éves korában elhunyt. Fiatal volt, ám számottevő életművet hagyott hátra. Haláláról világszerte megemlékeztek. Nálunk csak elvétve és visszafogottan."
"Az izraeli „olvasztótégely”-ben sem tűnnek el bizonyos különbségek a diaszpórából érkezettek között, talán ezért is Zita el akart válni. Ám a férje 2006. április 23-án megölte, majd önmagával is végzett."
15:30 Az első budapesti emlékező macskakövek elhelyezése
Rónai Béla állásnélküli tisztviselő: Ráday u. 5.
Vidor /Weisz/ Oszkár cipészkellék kereskedő, textiláru kereskedő: Ráday u. 25.
Pollák Imre fűszerkereskedő: Ráday u. 31.
17:00 Emlékező macskakövek
Kiállításmegnyitó a 2B Galériában Ráday utca 47.
Az NS Dokumentationszentrum Köln (Nemzetiszocializmus Dokumentációs Központ Köln) és a 2B Galéria közös kiállítása.
Günter Demnig kölni művész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésének és deportációjának időpontját, valamint meggyilkolásának helyszínét. Az így készült, macskakőre emlékeztető Stolperstein-t az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti. Mára mintegy nyolcezer ház bejárata előtt "botolhatnak" a német városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe.
A Stolperstein-ok nem sírkövek, hanem elgondolkodtató mementók a lakóhelyek mindennapjaiban, melyek a történelmet láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszik. Az áldozatokra való emlékezés plasztikussá, testközelivé és elsősorban nyilvánossá válik.
1943 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból - legtöbbször anélkül, hogy maradandó nyomot hagytak volna maguk után. A Stolperstein-ok (nyers fordításban "botlatókövek") ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá. Általuk a felfoghatatlanul nagy számok, adatok helyett egyes áldozatok személyes sorsával szembesülünk.
SZOC&POL 
