Ha nem is járt még le végleg a királylányok kora, az biztos, hogy egyre többen néznek kételkedve a bugyilila verebekkel trillázó hősnőkre, akik magas tornyokban tökéletesítik a szépségük és a megmentőjüket várják, a messzi távolba révedőn, miközben hajukat lobogtatja az ezerszínű szél. Boldizsár Ildikó (mesekutató és meseterapeuta) egészen biztos sok hasonló leánykáról olvasott élete során, mire úgy döntött: ha ő mesét ír, abban a hősnő csak egy vénséges és randa boszorkány lehet, akinek egy foga van csak, az is rohad, koromfekete.
...
A szombathelyi előadás végeredményben azt kell mondani, hogy üdítően merész és Boldizsár Ildikó meséjéhez hasonlóan kellemesen szex-pozitív feminista.
Egy publikációs lehetőség miatt Stephenie Meyer Twilight könyveit olvasom, szerencsére már a Breaking Dawn-nál tartok. Nem éppen olvashatatlan, de nem mondhatnám, hogy el lennék ájulva. Igen kevés az eredeti gondolata, a legtöbb elemről meg tudom mondani, hogy a vámpírirodalom mely szerzőjétől származik, ráadásul, annak ellenére, hogy a női szerzők általában társadalomkritikai céllal nyúlnak a horror műfajához, ez tömve van antifeminista témákkal.
Olvasta valaki rajtam kívűl, vagy legalábba filmet megnéztétek?
SZOC&POL 
