Az viszont igaz, hogy a valláshoz hasonlóan a pénz sem old meg semmit, és , szintén a valláshoz hasonlóan , csak tovább fokozza az emberiség nyomorúságát.
Ha ez zavar, változtass.
Téma vissza: mit gondoltok az "én mozgalmamról"? Lelki akadályok leküzdésével ("jaj ezt én szeretetből akarom csinálni") pusztán a jelenlegi csp-nek a többszörösét hozná ki a postás, plusz rendezett nyugdíj valamilyen formában (jó a szülőtartási díj is) és TB.
Engem az foglalkoztat leginkább ebben, hogy a megvalósítás nem csak pénzkérdés, hanem szemlélet kérdése. (A hiányzó pénzről egyébként érdemes megnézni az Urániában játszott "Háború a nemzet ellen" címűt, de nem akarom ezt most részletezni.)
Vannak.
Lehet ilyen is, ha éppen drámai színű pongyolában vagyunk.
Részletek, konkrétumok, háttér, magyarázat? Ezek nélkül homályos vagy.
Te érdekled az autonóm nőket? Tippelhetek?
Az azonos munkáért azonos fizetést kérdésénél sokkal súlyosabb kérdések is vannak a nőkkel illetve általában az egész emberiséggel kapcsolatban.
Ilyen pl a béke és pacifizmus versus vallási téboly és fanatizmus kérdése.
Néhány nappal ezelőtt például valakit azért tiltottak ki egy világszerte ismert angol ateista és humanista fórumról, mert a gonosz ellen való védekezés lehetőségeiről beszélt és ezzel kapcsolatban le merte írni a "nuclear warhead" kifejezést.
Persze az ilyen kérdések alapból egyetlen egy autonóm nőt sem érdekelnek , legalábbis mindaddig, amíg a nőket megalázó és elnyomó vallási téboly be nem köszön a mi kis békés mindennapi életünkbe is.
Sziasztok! Nekem a feminizmus két dolgot jelent: 1. mindenféle jog előtti egyenlőség a nőknek (azonos fizetés, képesség-alapon osztott állások, stb.) 2. erkölcsi elismertség és munkajogi egyenlőség mindennemű házimunkának, gyermeknevelésnek, betegápolásnak ill. az azt végző személynek nemre való tekintet nélkül. Tehát választható legyen bármilyen hosszú időre és fizetés járjon ezért a társadalomtól, mert ugyanolyan munka mint bármi más. "Csak" annyival nehezebb, hogy állandó az ügyelet, különlegesen összetett, személyre szabott, bizalmi a feladat, nagy a felelősség a kézben tartott emberéletek és egészség miatt, valamint "örökös" a lojalitás a munkahely iránt. Ráadásul ettől a munkától alapjaiban függ az egész további láncolata a munkamegosztásnak, a társadalom életminőségének, szellemi kibontakozásának.
Tehát az én feminista mozgalmam harcol a női személyek és a korábban hagyományosan általuk végzett munkaformák egyenjogúságáért.
Én pont e miatt a 'gyengeség' miatt éreztem magamban az 'erőt'. Tudtam, hogy erősebb vagyok, mint amit kinéz belőlem...Volt erőm otthagyni...Tudtam, hogy a rendőrség nem tesz semmit...nem voltak nyomok...de ha lettek volna tuti nevet változtatok és elhúzok a fenébe:)
Nagyon meghatott ez a pár jelenet, és ez a zene...En álltam már a Másik oldalon, és mindig azt mondogattam akkoriban, ami nem öl meg, az erősebbé tesz...Könnyebb volt ezt mondani, mint lépni.Lelépni...Már az elején ott kellett volna hagynom...Amikor először szorította meg a csuklómat. Amikor először lökött meg, vagy rúgott bokán... Nem vert vascsővel, vagy tenyérrel...de rendszeresen rugdosta a bokám, és szorongatta a csuklóm, ha olyat tettem, vagy mondtam ami neki nem tetszett...Társaságban mindig nagyon féltem...Alig mertem megszólalni,folyton figyeltem, hogy viselkedjek, hogy az asztal alatt ne rugdosson, hogy otthon ne üvöltözzön később...Anyu segített..ő mondta, hagyjam ott, mert csak rosszabb lessz. És igaza volt. Egyre aggresszívett lett. Főleg, mikor megmondtam, otthagyom. Nagy hiba volt...Akkor megvert...Nem mesélem...Apu fenyegette meg, hozzájuk szöktem, rettegésben éltem...De valahogy (kopkop)azóta se hallottam felőle...Talán volt valaki neki...Nem tudom,és nem is akarom...Hallani se akarok felőle.
Néhány napig kifejezetten hallgatni és visszavonulni szerettem volna, hogy ne zavarjak egy bizonyos hölgyet.
De ez a hozzászólás is egy igen magas labda volt.